Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindanyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végén levő kerítésbe.
Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. Az elkövetkezendő hetekben megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe vert szögek száma napról- napra csökkent: felfedeezte, hogy sokkal könyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe.
Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába. Ekkor megkereste az apját és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie.
Ekkor az apja azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésen.
Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez és így szólt:" Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg, mennyi lyuk van a kerítésen! Ez már sohasem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezeken a ketítéseken."
Belemárthatsz egy kést az emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ottmarad. Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a seb örökre ott marad. A szavakkal okozott seb olyan, mint a fizikai seb. "A barátok nagyon ritka ékszerek, megnevettetnek, bátorítanak. Ők mindig készek téged meghallgatni mindanyiszor, amikor neked arra szükséged van. Támogatnak és kitárják előtted a szívüket."
És végezetül: "A barátság öröme azt jelenti, hogy valaki rád bízott egy titkot." |