Hazánk

1. Hazánk, hazánk, te drága szó,

zendülj az ajkakon.

Nincs bérc, egekre felnyúló,

se völgy se part oly bájoló.

Sehol, mint itten északon,

öledben ősi hon.

2. Hazánk szegény, de hadd legyen.

Annak, ki kincsre vágy,

Vesse meg az idegen.

E sziklatáj ezernyi láp,

nekünk tündérvilág.

3. Oly kedves a sellők zaja,

s az ér a völgy ölén, Sötét fenyőink sóhaja,

A fényes nyári éjszaka.

Itt szívderítő érzemény

Minden mi dal, mi fény.

4. Apáink itt harcoltak,

kezűkbe kkard, eke

Ború volt, vagy sütött a nap,

szerencsében, s bbalsors alatt

A finn nép egyként éreze

nem rendült meg a szíve.

5. S a vér, mint bőven hullatott

Értünk folyt gazdagon

Örömvirága itt nyílott

Itt érze bút és bánatot.

Övé volt munka, fájdalom

Sok hosszú századon.

6. Áldás és boldogság nékünk

ittlétünk perce mind.

Bár zord legfyen itt életünk,

Ez a hazánk, szülőhelyünk.

E földtekén ily drága kincs,

mint e hely, semmi nincs.

7. Ím előttünk láthazunk egy téres tartományt.

kitárhatjuk felé karunk. tavaira mutathatunk.

Boldogan mondhatja szánk,

Ez itt a mi hazánk!

S ringasson bár fény, kényelem.

8. Arany-felhők alatt,

Életünk örök vígság legyen,

melyben panaszkönny nem terem.

Ez a sovány föld marad,

Hová vágyunk ragad.

9. S ki festhetné a sok viszályt,

Melyet e nép megért,

Midőn tiprá honát

S éhseg fagy kínja járt át,

Ki mérné föl a szenvedést,

s mit hullatott a vért!

10. Ó föld, ezer tó földje

Dal, s hűség honja vagy.

te vagy a révpart enyheje.

Múltunk, jövyőnk ígértet.

Légy bár szegény, gondot nem ad,

Csak boldog légy és szabad.

11. Kinyílik egykor érzem én

Virágod bimbaja,

Szeretetünk örök tüzén

Fakad számodra üdv, s remény

Fennen csapong még valaha,

a mi hazánk dala!