A paddockban vannak olyanok, akik abban bízva töltik el az egész versenyhétvégét, hogy egyszer sem kell kimenniük a pályára. Az F1 Racing bepillant a világ legbiztonságosabb autósport- kategóriájának kulisszái mögé.

Bahrein, pénteki szabadedzés. Egy időmérő- szimuláció közben Lewis Hamilton az egyik rázókőre futva elveszti uralmát az autója felett, megcsúszik, majd vadul a gumifalba csapódik. Az MP4-23 súlyosan megrongálódott, és másodpercekbe telik, amíg a megszédült versenyző összeszedi magát. Az orvosi autóban nő a feszültség. A kormánykerék mögött ülő Jacques Tropenat, az FIA egészségügyi igazgatóhelyettese felkészül az indulásra, s az apró LCD képernyőre mered, amelyen a balesetről készült felvételek villóznak.

A pálya mellett álló, 525 lóerős V8- assa hajtott, az AMG által épített Mercedes az első percétől az utolsóig folyamatosan járó motorral várakozik. Az anyósülésen Gary Hartstein mentési koordinátor ül, míg hátul a két, bőrbevonatú kagylóülésben egy nővér és egy helyi orvos foglal helyet. A nemzetközi törvények értelmében a sérülteket kizárólag e két hivatalos személy láthatja el – csak különösen szélsőséges helyzetben fordul elő, hogy az FIA tisztségviselői is beleavatkoznak. Eltelik néhány másodperc, mielőtt a rádió felrecseg: „Tssssssss.... Oké – nincs szükség beavatkozásra. Tsssssss....“. Az LCD monitoron látható, amint Hamilton kitolja magát a pilótafülkéből, és a pálya széléhez sétál. Az autóban megkönnyebbülten elmosolyodnak. „Azért később mindenképpen berendeljük az elsősegélyközpontba; a becsapódás meglehetősen kemény volt“, mondja Tropenat, mielőtt a pillantását ismét a monitorra szegezi. Az edzésnek még nincs vége, s noha Sakhir egyik a versenynaptár legbiztonságosabb pályáinak, bármi történhet.

Miközben a csapatok új autóik felkészítésével töltötték a telet, az FIA 2008- ra igyekezett átszervezni a sport állandó egészségügyi háttérbázisát. A munkálatokat Gérard Saillant professzor vezette, az FIA institute elnökhelyettese: „Amikor Max Mosley felkeresett, az utasítása egyszerű volt: még tovább kell fejlesztenünk a rendszert, amely már addig is sikeresen működött, és fel kell vázolnunk egy jövőtervet.“ Új embereket vettek fel, köztük az FIA új F1- es orvosi küldöttét, Jean Charles Piette- et, és felülvizsgálták az összes rutineljárást, hogy azok biztosan megfeleljenek a modern F1 igényeinek. Piette ma már a versenyirányításból, a nemzeti egészségügyi főtisztviselővel együtt követi figyelemmel az eseményeket. „Ha baleset történik, itt vagyunk a legjobb helyzetben a beavatkozás koordinálásához, vagyis ahhoz, hogy amennyiben szükséges, a helyszínre küldjük az orvosi csapatot, és tanácsot adjunk a versenyigazgató Charlie Whitingnak a szükséges teendőkről. Ezek a Safety Car alkalmazásától a mentőautó pályára küldéséig terjedhetnek“. Magyarázza, útban az egészségügyi központ felé. A stáb számára az utóbbi időszakban Heikki Kovalainen Spanyol Nagydíjon elszenvedett balesete, valamint Robert Kubica tavalyi, montreali bukása jelentette a legnagyobb kihívást. „Amikor odaértünk az autójához, arra számítottunk, hogy Kubica nagyon rossz állapotban lesz“, meséli Tropenat. „Pedig semmi baja nem esett. Ez is azt mutatja, hogy az ember nem bocsátkozhat előzetes feltételezésekbe. Egy látszólag ártalmatlan ütközésnek is lehetnek súlyos következményei, de az is előfordul, hogy egy durvának tűnő baleset semmilyen sérüléssel nem jár.“

Piette professzor belép az épületbe, ahol azonnal szívélyes fogadtatásban részesül. A csilllogó, a firss festék illatát árasztó falakról visszaverősik a kintről beáradó napfény. Elfátyolozott nővérek ingáznak a szobák között. Ezt a paddocktól 100 méterre álló épületet sok nagy kórház is megirigyelhetné: az FIA legújabb élőírásai szerint épül, és a berendezéseit a nagydíjhétvégét megelőzően  a legapróbb részletekig átvizsgálták. De az FIA tisztviselői a fogadó kórházba is rendszeresen ellátogatnak, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy bármi felkészületlenül érje őket, és minden specialista nevét, valamint a létesítmény lehetőségeit is pontosan ismerniük kell.

Edzőjének kíséretében megjelenik Lewis Hamilton. A vizsgálatra zárt ajtók között, az intenzív ellátást szolgáló szobában kerül sor: négy, paravánokkal elválasztott ágy van benne, valamint minden olyan felszerelés, amellyel egy súlyos sérült állapotát stabilizálni lehet, mielőtt helikopterrel kórházba szállítják. A konzultáció mindössze néhány percig tart. „Semmi komoly“, mormolja egy bahreini orvos, akinek deréktájon megkötött overallja alól kivillan supermanes pólója. „Csak egy kisebb horzsolás van a vállán.“

Másnap a Honda egyik szerelője körül sürgölődtek a fehérköpenyesek. Az illetőt rosszulléttel hozták be, a gyanú szerint vakbélgyulladás van. Az egyik nővér egy laptop méretű berendezéssel ultrahang vizsgálatot végez rajta. A szoba másik felében egy kollégája digitális radiográfot tanulmányoz egy hatalmas monitoron. „Az egyik csapattagunk néhány perccel ezelőtt megsérült“, mondja. „Törése nincs, de ha súlyos lenne az állapota, egy pillanat alatt át tudnám küldeni a fájlokat e- mailen a világ bármely kórházának.“

Az elsősegélyközpont nem csupán az F1- es, a GP2- es és a betétfutamok versenyzőinek ellátására szolgál: szükség esetén a paddock valamennyi munkatársa előt nyitva állnak a kapui. Gérard Saillant Jean Charles Piette- vel és Jacques Tropenat- val együttműködve számítógépen gyűjti az összes versenyző orvosi aktáit. „Mindenkinek ismerjük az egészségügyi történetét, az allergiáit, és minden más lényeges részletet vele kapcsolatban“, mondja Saillant. „Ez kulcsfontosságú, ha esetleg életmentő beavatkozást kell végeznünk.“ Előfordul, hogy a sérültet nem lehet elszállítani még a legközelebbi kórházba sem, ezért az elsősegélyközpontban van egy műtő is, ahol a legsúlyosabb esetekkel foglalkozhatnak. A hétvége során számtalan terület specialistája áll készenlétben. A lázas sürgölődés közepette egy civil ruhás ember digitális fényképezőgéppel kattintgat: ő a Szingapúri nagydíj létesítményének felelőse, aki Bahreinben jár tanulmányúton. A távolban egy katonai helikopter pihen az aszfalton. A pilóta néhány perc alatt felszállhat – csillogó gépe mellett posztol, néha zsebkendőjével törölgetve le a karosszériáról az esetleg odakerült foltokat.

Eközben az orvosi autóban ülők számára eljött az ideje, hogy méterről méterre átvizsgálják a pálya létesítményei. A Mercedes lassan durul, a sportbírók minden poszt előrr díszsort állnak. „Melbourne- ben 140- en voltak“, mondja Tropenat, aki korábban maga is versenyzett a Le Mand- ban. „Itt csak 70- en vannak – ez ugyanis egy rendes versenypálya, nem utcai.“ Az anyósüléseb Gary Hartstein foglal helyet, az intenzív ellátás specialistája, akinek az a feladata, hogy felügyelje a helyi orvosok munkáját. „Pszichológiai szempontból fontos a jelenléte a versenyzők számára, akik ismerik őt, minden hétvégén találkoznak vele. Megnyugtatja őket, hogy ott van“, folytatja Tropenat.

A verseny napján az ezüstszínű autó felsorakozik a mezőny mögé, és teljesíti az első kört is, hogy minnél hamarabb odaérjen egy esetleges baleset helyszínére. „Ezekeben a pillanatokban ugyanúgy érzem magam, mint a hajdani rajtok idején“, mosolyog Tropenat. „Az első kör zűrzavaros: elképesztő, hogy a boxutcából induló autók mennyire gyorsan utolérnek minket...“ Egyszer ügyetlenül feltartotta Michael Schumachert, aki a boxutcából rajtolt Ferrarijával; a nagy embernek várnia kellett egy idei, mielőtt megelőzhette az orvosi autót. „Nem volt túl boldog – később oda is jött hozzám...“

Néhány méterrel arrébb a 22 versenyző gyülekezik a vasárnap délelőtti parádéra. Többségük egész hétvégén nem járt az elsősegélyközpontban, és valószínűleg nem is tudja, milyen komoly munka folyik ott. Vajon ez baj? „Végső sororn“, vonja le a tanulságot Saillant professzor, „számunkra éppet az a legnagyobb elismerés, hogy ennyire megbíznak bennünk.“