Csábító volt Kimi számára, hogy egy kis finn dínomdánomal ünnepelje huszonnyolcadik születésnapját, de ez az első ferraris éve - emlékeznek? -, és volt még egy leheletnyi esélye, hogy megnyerje a világbajnokságot. A mclarenes időkben, amikor a verseny utáni partikon azzal a szöveggel szambázott körülötted, hogy csak „meg akarja nyerni a világbajnokságot, majd visszavonulni“, mert „nem élvezi“ a vezetést, joggal érezhetted úgy, mintha valamiféle összeomlás szélén állna: hogy épp egy, a Boss öltönyt Alpinestar bőrruhára cserélő rebellissé alakul, aki inkább autóversenyző, mintsem professzionális Forma- 1- es sztárpilóta.

A Ferrarinál sokkal nagyobb mozgásteret biztosítottak neki- végre önmaga lehetett -, és ezért kevésbe hasonlított Pete Dohertyre, és jobban Michael Schumacherre. Na jó, ha nem is rá, de volt benne egy adag Michael Schumacher elszántságából. Bárban töltött magányos esték helyett vacsora a szülőkkel és nagyszülőkkel a versenyek előtt. A születésnapod a Brazil Nagydíj előtt szerdára esik? Mit szólnál némi shoppingoláshoz a helyi bevásárlóközpontban (néhány pár Puma edzőcipő otthon maradt finn haverjaidnak), majd egy csöndes ebéd a szálloda éttermében?

A következő reggelen, csütörtökön tiszta fejjel, korán kelt, felkészülve a Shell rendszeres éves sajtótájékoztatójára. Fehér kaprinadrág, Ferrari- ing, Ferrari- sapka. Kimi után mindenhol forognak a fejek. Nem ismerek senkit a paddockban, vagy azon kívül, aki ne szeretné K. Matias Räikkönent, függetlenül attól, hogy ismeri- e személyesen, vagy sem. Ő egy vérbeli versenyző: egyszerű személyiség, akivel könnyű azonosulni, apolitikus, és ami a legfontosabb, tökéletesen kezeli az autó dinamikus tömegét. Ő Mr. Egyenes Vonalban, sokkal inkább, mint a Jégember. És manapság ő az a fickó, aki sohasem tér el egy- két foknál többel az ideális ívtől. Pályán kívül és belül egyaránt.

„Jó adag szerencsére is szükségem lesz“, válaszolta mindazonáltal a bajnoki esélyeit firtató kérdésekre. „A munkámat kell végeznem, és meg kell próbálnom nyerni. A legtöbbet kell kihoznom az autóból, és mindent meg kell tennem a futamgyőzelemért. Lewisnak nyilvánvalóan jobb esélyei vannak, akárcsak Fernandónak.“

Ideges? Válaszként ásít egyet, és valami olyasmit motyog, hogy a versenyen mindig kicsit ideges, és ez alól ez a futam sem kivétel.

Mit jelentene neki a világbajnoki cím megnyerése? „Nagyon sokat jelentene, mivel már a múltban is sokszor közel álltam a győzelemhez, és mindenki – a Ferrari- csapat és a családom is – komolyan támogat a célmom elérésében“. Mondta. „Miattuk is jó lenne nyerni.“

Kimi. A sofőr, aki azzal ünnepelte élete első F1- es szerződését, hogy beépített fürdőszobát vásárolt szüleinek (mivel korábban a házon kívül kellett mosakodniuk). Kimi. A Kimster. Minden szempontból a másik sofőr a háromfős brazíliai összecsapásból.

A Ferrarik nem volt túl gyorsak a nedves pályás pénteki szabadedzésen. „Új a pálya burkolata, meg kell várnunk a holnapot, amikorra száraz időt jósolnak“, nyilatkozta, ahogy kimászott az autóból. Elég nagy tömeg vette körül a Ferrari boxát, de korántsem a legnagyobb. A legnagyobb, legizzasztóbb tömeg a McLaren- Mercedes körül tolongott Brazíliában. Lewis miatt. Fernando miatt. Az összecsapás miatt.

Kimi valószínűleg örült is ennek: kevesebb figyelem. Kevesebb szem rajta. Csak tedd a dolgod, és meglátjuk mi történik. Szombaton azután melegebb lett. Az interlagosi napsütés harminc évvel korábbi emlékeket idézett fel, amikor Carlos Reutemann és Niki Lauda megszerezte a Ferrari utolsó „egy- kettőjét“ ezen a pályán. A nézők akkor is nyugtalanul töltötték a napot, hajnaltól egészen éjszakáig.

És most Chico Rosa újraaszfaltozott interlagosi pályáján ismét ilyen hangulat volt a levegőben. „Remélem“, mondta Chico, aki korábban Jose- Carlos pace, az interlagosi pálya névadójának menedzsereként dolgozott, „minden rendben lesz. Amikor a Bridgestone július végén nekiállt, hogy a mi versenyünkre fejlessze ki legújabb szuperlágy keverékét, még le sem volt aszfaltozva a pálya.“

A száraz pályán már gyorsak voltak a Ferrarik. Hamar kiderült, hogy alacsony sebességnél is jó a tapadás. Kiváló Brembo fékek. Hatékony aerodinamikai csomag. Jó végsebesség. Néhányszor – teljesen véletlenül, a pálya belső részén – Kimi összeakadt Lewisszal. Kicsit lökdösték egymást, izmozgattak. Persze mindezt kölcsönös tisztelettel.

A második szektorban Kimi volt a leggyorsabb, de ahhoz nem volt elég gyors, hogy a sor elejére kerüljön a boxutca kijáratánál az időmérő, harmadik „benzinégetős“ szakasza előtt. Lewis és Fernando ott állt a két Ferrari előtt, alapjáraton duruzsoló motorok (csak négy henger működik), kormánykerékre feszülő ujjak.

Kimi épp az utolsó új gumis időmérő körét kezdte, amikor utolérte Lewist a hármas és négyes kanyarok között. Lewis keményen gyorsítva jött a boxkijáratból, remélve, mivel már az utolsó másodpercek kattogtak, hogy eléri a féktávot anélkül, hogy megzavarja Kimit. Egy- két másodpercre el is bizonytalanította a finnt: vajon áthúz- e előtte Lewis?

Nem tette. Keményen fékezett, átadta a külső bemeneti ívet Kiminek, de egy hajszállal elkésett a fékezéssel, és talán túlzottan be is húzódott. Kiminek hirtelen kellett a tervezettnél kicsit agresszívebb ívet választania, kicsit roszabb kigyorsítási ívvel. Egy leheletnyi túlkormányzottsággal fordult, érintette a rázóköveket, és tehervállalás nélkül betapaszotta az autóját. Kimi talpra állása – mint mindig – gyönyörű látvány volt. Maximum talán egy tizedet vesztett vele.

Miután Felipe Massa Lewis, Kimi és Fernando előtt megnyerte a pole pozíciót, megkérdeztem Kimit, hogy felidegesítette- e az eset. „Nem. Semmi extra nem volt“, mondta szokásos érdektelenséget tükröző módján. „Talán néhány tized múlhatott rajta. Lewis megkönnyíthette volna a helyzetemet, de ehelyett megnehezítette. Elnézést is kért ére. Az ilyesmi megesik, amikor nagy a forgalom.“

És emiatt Kimi már azelőtt bajnok lett, hogy megnyerte volna a címet: autóversenyző, sportember és úriember. Ebben a sorrendben. A felszín alatti morgolódás és sárdobálás nem az ő stílusa.

A vasárnap könnyű volt. – olyan könnyű, ahogy Kimi esetében mindig is várható. Egyetlen ideális ívről letérő kerék nélkül. Egyetlen megcsúszás nélkül. A rajtrács tiszta oldaláról lerajtolta Lewist, korán fékezett a kettes kanyar előtt, talán azért is, hogy kicsit leszakítsa az üldözőket, majd az egyenes végén a tükörbe nézett, és meglátta, hogy a két McLaren egymás mellett követi. Az üldözők leválasztása csak a kezdet volt. Egy mási napon, egy másik világban talán „féktesztként“ aposztrofálnánk Kimi megmozdulását. Itt, a bajnokság végső forgatagában, Kimi egyértelműen csak „óvatos“ volt.

Ezután úgy koncentrált, ahogy mindig szokott – csak a lényegre, az autóval eggyé válva vezetett, minden göröngyöt, nüanszot, tapadásbeli és burkolati eltérést érzékelt. Felipe nem sokkal előtte volt – gyorsan és tisztán róva a köröket. Fernando pedig meglepően gyorsan leszakadt Kimi autójáról.

Hogy szerezze meg a vezetést a versenyen? A csapat majd egy „különleges boxstratégiával“ intézi el a dolgot. Kimi mindeközben igyekezett benzint spórolni, és a gumikat a tapadós aszfalton tartani a lehető legfinomabb kormányzással, a fékezések erejének csökkentésével és az immár védjegyének minősített lineáris gázadással.

A csapat pedig a lehető legkulturáltabban oldotta meg a helycserét. Felipét pár körrel korábban hozták ki a második kerékcserére, ami bebiztosította Kimi vezető helyét. Ahogy a közelmúltban oly sokszor, most is teljes mértékben kihasználta a lehetőséget. Két, majdnem azonos 1:12,7- es kör jelentette a verseny kulcspillanatát.

Az első helyen, tizenhét körrel a vége előtt Kimi egyáltalán nem lehetett biztos a dolgában. Elkezdenek szemcsésedni a szuperlágy gumik?(Nem) Be kell- e jönnie Lewisnak még egy kerékcserére? (Igen) Lesznek- e mások, akik kiesnek, esetleg nem tervezett boxkiállás miatt kimennek a pitbe, és utat engednek Lewisnak? (nem) Ekkor már a saját világában tudott maradni, és ez a világ nem más, mint ő és az autó. Tökéletes ritmusban és harmóniában. Más dolgokról, mint például a bajnokság megynerése, Kimi még el sem kezdhetett gondolkodni.

A végéig egyáltalán nem. Addig nem, amíg azt a fából és textilből álló tárgyat, a kockás zászlót meg nem lengették előtte a célvonalon. Addig nem, amíg a rádió el nem kezdett recsegni az ordító versenymérnök hangja miatt. Addig nem, amíg meg nem látta az arcokat: a rajongók arcát, a pályabírók arcát, és természetesen a ferraris srácok arcát, akik most már boldogan üvöltve, ugrálva és sikítozva vették körül, ahogy begördült a parc fermébe.

Addig nem, amíg le nem vete a sisakját, és meghallotta a szavaikat: „Te vagy a bajnok! Az F1 világbajnoka!“