Nürburgring, Németország

A Nürburgring az egyik leghíresebb versenypálya, amely már a Forma-1-es korszakot megelőzően is a "zöld pokol" nevet viselte. A kezdetekben nem ügyeltek a biztonságra. 1970-ben négy héttel a Német Nagydíjat megelőzően a GPDA azt követelte a Nürburgring illetékeseitől, hogy változtassanak a pálya biztonságán, mivel ellenkező esetben nem állnak rajhoz. Ilyen rövid idő alatt nem sikerült eleget tenni a kérésnek, ezért a versenyt áthelyezték a Hockenheimi pályára, amelyen jelentős módosításokat végeztek a biztonság érdekében.  Miután definiálták a pályák szélességének minimumát, és dupla szalagkorláttal látták el, már csökkent a kockázati tényező. 1984-ben 22835 méterről 4542 méterre rövidítették le a pályát. Azóta folyamatosan változtatnak a vonalvezetésen, hogy megfeleljen az FIA előírásainak.

Monte Carlo, Monaco

Monte Carlo már a Forma-1-es világbajnokság első évében is vendégül látta a száguldó cirkusz artistáit. Az első esztendőben egy tömegkarambol tette emlékezetessé megmérettetést; a futam első körében Farina a vizes pályán elvesztette uralmát autója felett, megpördült, majd keresztbe állt az úton. Gonzalez nem tudta kikerülni bajba jutott társát, így a két autó összeütközött. Fagioli még időben észrevette az akadályt, ám a vizes pályán az ő autója is keresztbe állt a Monacói aszfaltcsíkon. Összesen hét további autó lett részese a karambolnak. A balesetben senki nem sérült meg, a futamot azonban megszakították.

Két esztendővel később a Forma-1-es pilóta Luigi Fagioli egy sportautó verseny edzésén súlyos balesetet szenvedett. A sérült versenyzőt kórházba szállították, aki három és fél hét elteltével élete utolsó küzdelmét veszítette el a halállal szemben.

Az 1955-ös esztendőben Alberto Ascari az alagútból kiérkezvén elvesztette uralmát a Lancia felett, kisodródott a pályáról, majd a tengerbe zuhant. A matrózok rögvest a szerencsétlenül járt olasz pilóta segítségére igyekeztek. A gyors intézkedésnek köszönhetően csupán néhány karcolással megúszta a balesetet, legalábbis Ascari nem panaszkodott. Ascarit a biztonság kedvéért kórházba szállították, akit a szintén szerencsétlenül járt Hans Herrmann melletti szobába helyeztek el. A német pilóta elmondásai szerint Ascari nagyon makacs volt, nem akart az intézményben maradni, így a saját felelősségére hazaengedték, akinek útja alig egy héttel később Monzába vezetett…

Az 1967-es Monaco Nagydíj utolsó szakaszában Denny Hulme húsz másodperccel vezetett Lorenzo Bandini előtt, aki utasítást kapott a vezetőségtől, hogy kísérelje meg a lehetetlent. A nyolcvankettedik körben nekiütközött a szalagkorlátnak, aminek következtében autója felborult, majd kigyulladt. A segítők nem igazán álltak a helyzet magaslatán, hosszú percek teltek el, amíg sikerült kiszabadítani Bandini-t a lángok fogságából. Három napig élet és halál között lebegett, azonban a halál erősebbnek bizonyult.

Jacky Ickx az 1968-as Monacói Nagydíjon kényszerült búcsút venni a világbajnoki cím megszerzésétől, aki egy baleset következtében lábtörést szenvedett.

Húsz esztendővel később Monte Carlo utcáin Senna kiválóan szerepelt, három másodperccel gyorsabbnak bizonyult csapattárásnál. Prostnak sikerült hátrányát ledolgoznia, azonban tizenkét körrel a verseny vége előtt Senna már ötven másodperccel vezetett a francia pilóta előtt. Ekkor megtörtént az, amire senki nem számított. Senna (200 méterrel akkori lakásától) versenye a szalagkorlátnak csapódva ért véget. "Az ütközés nyomai még hónapokkal később is meglátszottak a szalagkorlátban, s mindig a hibámra emlékeztettek." - panaszkodott Senna.

Ratzenberger és Senna 1994-es Imolai tragédiáját követően nehéz hónapok következtek Forma-1 számára, melyet Karl Wendlinger Monte Carlóban elszenvedett balesete is súlyosbított, aki az ütközést követően több hétig élet és halál között lebegett. A német versenyző azóta más sorozatban bizonyít.

Monza, Olaszország

Az Olasz Nagydíjat már az 1950-es esztendő óta mindig nagy várakozás előzi meg, mivel többször ezen a helyszínen dőlt el a világbajnoki cím sorsa. A Forma-1 történetében egy-egy verseny szomorú véget ért, Monza pedig a leggyorsabb és legveszélyesebb helyszínek egyike, ahol többször történt tragikus szerencsétlenség.

A legendás Alberto Ascari, Wolfgang Berghe von Trips, Jochen Rindt és Ronnie Peterson is ezen a versenypályán szenvedett halálos kimenetelű balesetet. Ascari a Monte Carlóban rendezett futamon a tengerbe zuhant, azonban a gyors segítségnek köszönhetően csupán néhány karcolással megúszta az esetet. Néhány nappal később Eugenio Castellotti Monzába rendelte, a Ferrari új sportautójának tesztelésére. Ascari a tesztet megelőzően egy rövid időt töltött Castellotti és barátja, Luigi Villoresi társaságában egy közeli vendéglőben. Ekkor Ascari megkérte barátját, hogy tehessen néhány próbakört az autóval. Ascari sok más versenyzőtársához hasonlóan babonás volt, ezért minden versenyen saját sisakját viselte. Ezúttal Villoresi sisakját öltötte magára, majd elindult a Monzai pályán. Összesen három kört teljesített, a negyediket nem tudta befejezni. Az olasz versenyző 240 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, amikor az egyik kanyarban autója felborult, ő pedig kizuhant az aszfaltra. Alberto Ascari barátja, Luigi Villoresi karjaiban hunyt le örökre szemeit. Ascari híres édesapja, Antonio szintén egy tesztelés közben vesztette életét 1925. július 26-án, Franciaországban.

Az 1961-es esztendőben is szoros küzdelem folyt a világbajnoki cím megszerzéséért, ezért az Olasz Nagydíjnak sorsdöntő szerepe volt. A futam azonban tragédiába torkollott, a bajnokság is másodlagossá vált. Az első rajtkockából induló Wolfgang Berghe von Trips a rajtnál több pozíciót veszített, ezért kockázatot vállalva megpróbálta visszaszerezni a vezetést. A Parabolica kanyarban balra kormányozta autóját, aminek következtében kerekei hozzáértek Jim Clark Lotusához. A Ferrari felborult, majd a biztonsági korlátnak csapódva állt meg. Von Trips kizuhant az autóból, egyenesen a nézőtérre, ahol tizenegy néző azonnal életét veszette, ketten nem sokkal a szerencsétlenséget követően haltak bele sérüléseikbe. Wolfgang Berghe von Trips halála megrázta a versenyzőtársakat.

Kilenc évvel később Jochen Rindt szintén nagy reményekkel érkezett meg Olaszországba, és mint mindig, ezúttal is először bal lábbal szállt be autójába. A megmérettetés hamar véget ért a mainzi származású pilóta számára. Az ötödik körben a Parabolica bejáratánál a Lotus-Ford féltengelye eltört, aminek következtében a bal oldali szalagkorlátnak csapódott. Denis Hulme szemtanúja volt az esetnek, aki azt hitte, hogy Rindt jól van. Az 1970-es esztendő világbajnoka azonban ekkor már a halállal vívott csatát, és nem sokkal a kórházba szállítását követően belehalt sérüléseibe. 1970 őszén posztumusz avatták világbajnokká. Özvegye boldog volt, hogy valóra vált férje legnagyobb álma.

Ronnie Peterson 1978-as tragédiája óta az Olasz Nagydíjon egyetlen Forma-1-es pilóta sem vesztette életét, de a pálya még mindig sok veszélyt rejt. 2000-ben egy pályaőr életét követelte a verseny.

Le Mans

Az 1955-ös Le Mans-i 24 órás verseny az autósport történetének legtöbb áldozattal járó tragédiája. Mike Hawthorn komoly csatát folytatott Fangio-val a vezető pozícióért. Az órák 18 óra 20 percet mutattak, amikor röviddel a 35. kör vége előtt Hawthorn megelőzte Lance Macklint, aki a Fangio-val vívott csatájában megfeledkezett arról, hogy ki kell állnia a boxba tankolni. Macklin balra húzta az autóját, Pierre Levegh elé, aki éppen akkor érkezett meg oda 200 kilométeres óránkénti sebességgel. A francia pilótának semmi esély nem volt arra, hogy lefékezze autóját, sem arra, hogy kikerülje. Élete utolsó pillanataiban még felemelte jobb karját, hogy figyelmeztesse a mögötte haladó Fangiot. A Mercedes nekiütközött Macklin Austinjának, majd a nézőktől zsúfolt lelátóra zuhant. Juan Manuel Fangio csodával határos módon ki tudta kerülni a baleset helyszínét, és nem esett baja. Levegh és számos néző számára ekkor már késő volt. A Mercedes felrobbant, a francia pilóta 81 embert rántott magával a halálba. A halálesetek mellett sokan súlyos sérüléseket szenvedtek, így a helyszín egy vérfürdővé vált. A versenyigazgató, Charles Faroux ennek ellenére sem állíttatta le a küzdelmet, amelyet végül Mike Hawthorn nyert.

Franciaország, Németország, Svájc és Spanyolország is lemondta a versenyeket a nyár folyamán. Nagy elégedetlenség tört ki az emberek között, akik azt követelték, hogy tegyenek többet a biztonság érdekében. A tragédiákat követően a sport háttérbe szorult, és ebben az esztendőben még összesen három versenyt rendeztek.

Forma-1-es versenyzők halálos baleseteinek statisztikája