Ah, ez a két vásott kölök már megint lakótelepi játszótérnek nézte a versenypályát, és összeveszett a homokozólapáton. Hiába no, most már tényleg felesleges lenne tagadni, hogy apuci nem bír velük. Csak aztán nehogy légvár legyen abból a homokvárból...

A minap egy barátom - családos ember, persze - azt az ártatlan megjegyzést találta tenni, hogy aki még nem vigyázott otthon egyszerre két gyerekre, annak fogalma sem lehet, mennyire reménytelen vállalkozás ez. Dehogynem, dehogynem - gondoltam kajánul, egy doboz Red Bull és egy pohár Johnnie Walker között némi jóleső kárörömmel magam elé képzelve Ront, amint éppen nem tudja eldönteni, hogy a trapézkarból önfeledten csúzlit fabrikáló Fernandót, vagy a szélcsatornát az esti fürdés előtt buborékfújóvá alakító Lewis-t náspángolja el. Ejnye, gyerekek, hát szabad ezt? Hát szabad felbosszantani apucit, aki csakis a javatokat akarja? Fernando, teszed le azonnal azt a böllérkést! Hé Lewis, mit keres nálad egy aknavető? Nézzenek oda, az ember még a belit is kidolgozza értük a hivatalban, bevállalja azt a rengeteg túlórát, a menzán meg csak alig használt levesport eszik lejárt szavatosságú szójagranulátummal, hogy több jusson nekik, de ha a kisujjadat nyújtod, ők tövig leharapják a karodat... Hálátlan dögök mind, nem vitás.

Ejnye, Ron, hát tudhattad volna, hogy ez lesz. Tudhattad volna, hogy Fernando megpukkad mérgében, ha esténként Lewis-nak olvasod tovább a Csipkerózsikát, Lewis pedig tajtékozni fog a féltékenységtől, ha másnap Fernandónak adsz előbb jó reggelt-puszit. Ha az egyikük szendvicsén több lesz a nutella, az lesz a baj. Ha a másik ülhet melléd az anyósülésre, az lesz a baj. Mert ne felejtsd el, hogy féltestvérek ezek, Ron, nem igaziak; hogy Lewis tényleg a te gyereked, de Fernando csak mostohafiú, és a mostohafiúkra mindig duplán oda kell figyelni. Érzékenyek kissé, és igen, néha labilisek is. Talán érthető. Megleptelek, Ron? Hidd el, tudom, miről beszélek.

Ennek egész egyszerűen nem lehetett jó vége, mint ahogy nem volt jó vége Ayrton Senna és Alain Prost esetében sem. Boszorkányok márpedig nincsenek. A Forma-1 olyan sport, ahol idővel minden álompárból rémálompár lesz. Értem én, persze, hogy mi volt a terv: Fernando majd szépen megnyeri a vb-t az első egy-két évben, Lewis pedig asszisztál ehhez, és közben tanul. Mesteri. A gikszer csupán az volt, hogy Lewis-nak nem kellett tanulnia, mert készen áll ő már így is. Újoncnak álcázott veterán. Olyan ez, mint amikor a nagymester lemegy sakkozni a térre, az unatkozó nyugdíjasok közé, kezdőnek tetteti magát, lólépésben próbál araszolni a huszárral, aztán az összes gyanútlan bácsikát ronggyá veri. Elismerem, Ron, hogy erre Te sem számíthattál. Nem a Te hibád, de most már tenned kell valamit, mielőtt ezek rád bontják az egész házat. Nem viccelek. Eddig csak rugdosták a falat, a Hungaroringen viszont már kivették az első téglát.

Azt hiszed, bánhatsz velük egyformán? Ha az egyik három gombóc fagyit kér, a másik úgyis négyet fog. Erre az előbbinek öt kell, az utóbbinak hat. Nincs megállás. A határt neked kell meghúznod, nagyon keményen. Lewis most örül az egyenlőségnek - persze, hiszen ő a kisebb. Fernandót viszont sérti, mert ő már elég nagy lenne ahhoz, hogy megnézhesse az esti filmet is a tv-ben, miközben a kistesóját elzavarják aludni. Az itt nem működik, hogy ennek ennyit adsz, annak meg annyit, aztán figyeled, hogy a mérleg egyensúlyban van-e. Ezek érzések és benyomások; ha Fernando mellőzve érzi magát, teljesen mindegy, hogy szerinted igaza van, vagy sem. Ő úgy éli meg, és kész. A kulcs az, hogy egyenlőnek érezzék a bánásmódot, nem az, hogy az számokkal, betűkkel és adatokkal kifejezve "valóban" egyenlő legyen. A benyomásoknak nincs objektív mércéje.

Fernando és Lewis jó magasra tornyozták a homokváradat, de már kezdik lerombolni azt a részét, amit a másik legutóbb épített. Most, a siker kapujában, ne hagyd, hogy megint légvár legyen az egészből! Kár lenne érte, na.

* * *

Ha a McLarennél eddig teljes erőből tagadták is, hogy feszültség van a csapaton belül, a Magyar Nagydíjon végleg kiborult a bili. Bármennyire is szerették volna fenntartani a zavartalan családi idillről őrizgetett, talán egyébként is gyanúsan giccses látszatot, Lewis Hamilton és Fernando Alonso a Hungaroringen félreérthetetlen egyértelműséggel tettek keresztbe egymásnak.

Vajon Fernando a Q3 végén tényleg szándékosan tartotta fel Lewis-t, hogy annak ne legyen ideje megkezdeni a második mért körét? Erre az a kábé száz újságíró is nagyon kíváncsi volt, aki szombat este 18:30-tól kitartóan szobrozott a sportfelügyelői testületnek is otthont adó versenyirányítás bejárata előtt. Sokáig kellett várnunk: Alonso csak fél kilenc körül jelent meg, de nyilvánvalóan kerülő úton hagyta el az épületet, mert a hátunk mögött, a kamionok közül lépett elő. A tv-stábok rávetették magukat, és noha semmit nem sikerült kihúzniuk belőle, menet közben eltapostak egy kínai fotóst, aki elájult, ezért mentőt kellett hívni hozzá. A tömeget látva, amely egy emberként, sűrű rajban távozott a versenyirányítás ajtaja elől, átvillant az agyamon, hogy a McLaren esetleg csaliként dobta be Fernandót, és Ron Dennis a kavarodásban észrevétlenül akarja elhagyni a terepet, így hát úgy döntöttem, inkább a bejárat közelében maradok. Mint utóbb kiderült, igazam lett, Ronhoz azonban nem voltam elég ravasz: ő és Lewis Hamilton ugyanis a versenyirányítás hátsó ajtaján, a boxutca felé távoztak, ahonnan a McLaren garázsán át közvetlenül a csapat motorhome-jához tudtak sétálni, mielőtt még Fernando (nyomában az újságírókkal) odaért. Alonso rövidesen elhagyta a pályát anélkül, hogy bármit is nyilatkozott volna, de valójában nem is mondhatott semmit, mert a sportfelügyelők még tanácskoztak.

Idővel az újságírók nagy része is megunta a várakozást, szép lassan elszivárgott a tömeg. A sportfelügyelők 22:30-kor kiadták az időmérő edzés hivatalos végeredményét, s mivel azon továbbra is Alonsóé volt a pole, néhány kolléga gyorsan megragadta az alkalmat a távozásra. Bár többen próbáltuk nekik elmagyarázni, hogy ez még nem a rajtfelállás, csak az edzéssorrend, és különben is a kötelező határidő miatt hozták nyilvánosságra, ők valószínűleg túlságosan álmosak, vagy túlságosan türelmetlenek voltak ahhoz, hogy az érveinket elfogadják. Este tizenegy körül már csupán egy maroknyi újságíró őgyelgett kókadtan a sajtóközpontban. Vödörszámra fogyott a kávé; nagyjából ezredszerre, a sokadik kameraállásból néztük vissza a vitás esetet a YouTube-on (ebben volt valami hátborzongatóan bizarr, ha az ember belegondolt, hogy a FOM milyen buzgó kereszteshadjáratot folytat az internetes videók ellen); Ron pedig magányosan üldögélt a McLaren emeletes üvegpalotájában, amely olyan trendi és hatalmas, hogy a Váci utcában is feltűnés nélkül össze lehetne eszkábálni.

A sportfelügyelők végül néhány perccel éjfél előtt, 23:35-ös keltezéssel adták ki két A4-es oldalon terpeszkedő határozatukat, öt hellyel hátrébb sorolva Fernandót a rajtrácson, valamint előre megfosztva a McLarent a Hungaroringen gyújtött konstruktőri pontoktól. Öt órányi tanácskozás után persze várható volt, hogy nem egy két szóból álló, "nincs büntetés" tartalmú közleményt fognak kicsúsztatni az ajtó alatt. A dokumentumot 23:50-kor a McLaren csapatmenedzsere, Dave Ryan is aláírta; mi ezután kaptuk kézhez. A következő egy órában folyamatosan csattogtak a laptopok klaviatúrái.

Az indoklás első olvasásra korrektnek és alaposnak tűnt, mert másodperces pontossággal hivatkozott az egyes események időpontjára, amellett arról árulkodott, hogy a sportfelügyelők áttanulmányozták a McLaren rádiókommunikációját és az autók pillanatnyi helyzetét jelző GPS-adatokat is. A három tagú testület - a brit Tony Scott Andrews, a jordániai Derek Ledger, valamint a magyar Herczeg Lajos - nyilvánvalóan átérezte az eset súlyát, és nem akart elhamarkodott döntést hozni, ám ahogy az már lenni szokott, utólag elkerülhetetlenül érték őket bírálatok az ítélet miatt.

Fontos hangsúlyozni, hogy valójában két külön, lazán összefüggő ügyről van szó: Alonsót és a McLarent nem ugyanazért a vétségért büntették meg, tehát a sportfelügyelőket semmiképpen sem érheti az a vád, hogy ha eljártak a versenyző ellen, nem kellett volna eljárniuk a csapat ellen, és vice versa. Mindjárt meglátjuk, miért.

Alonso esete az egyszerűbb. Fernando 14 óra 57 perc, 46 másodperckor érkezett meg másodszor a boxba a Q3 folyamán, és mindössze hat másodperc alatt le is cserélték a kerekeit. A McLaren azonban taktikai okokból (erről majd később) már korábban eldöntötte, hogy további 20 másodpercig bent tartja az autóját, Alonso ezért egy helyben vesztegelt 14:57.52-től 14:58.12-ig, amikor is a nyalókás szerelő jelet adott neki az indulásra. Hamilton ekkor már szintén megérkezett a boxba. Csakhogy Fernando az utasítás ellenére nem indult el: 10 másodpercig még mozdulatlanul állt, mígnem aztán 14:58.22-kor végre gázt adott, és elhúzott.

Az egymillió forintos kérdés persze az, hogy miért nem indult el időben. A 17 óra körül tartott sajtótájékoztatón, amelyre a McLaren motorhome-ja a zsúfolásig megtelt, Fernando azt állította (és ezt Dennis is megerősítette), hogy nem ő reagált túl későn, hanem a nyalókát emelték fel túl korán, ugyanis a versenymérnöke rádión jelezte neki, hogy mikor kell elhagynia a boxot.

Ez a magyarázat akár hihető is lett volna, utólag azonban mélyen aláásta mind a csapat, mind a versenyző hitelét, mivel hamisnak bizonyult. A problémát az okozta, hogy Alonso a sportfelügyelőknek nem mondhatott akármit, hiszen ők belehallgathattak a mérnökével folytatott rádióbeszélgetésbe. Nekik tehát már más indokkal állt elő, kijelentve, hogy azért maradt a boxban további tíz másodpercig, mert arról érdeklődött a mérnökétől, hogy a megfelelő gumikat rakták-e fel az autójára. Ez valószínűleg így is történt - elvégre a sportfelügyelők le tudták ellenőrizni, hogy a kérdéses párbeszéd elhangzott-e -, ám ez önmagában nem jelent semmit, mivel akár egy spontán ürügy is lehetett, amit Alonso hirtelen talált ki azért, hogy ne kelljen elindulnia (ne felejtsük el, hogy a visszapillantó-tükörben ekkor már látta Hamilton autóját).

A sportfelügyelők megkérdezték Alonsót, hogy miért nem az előző 26 másodpercben érdeklődött a gumikról, mire ő azt felelte, hogy a rádión akkor visszaszámoltak neki az indulásig. Ezt a magyarázatot a sportfelügyelők nem fogadták el, és valljuk be, igazuk volt: nehéz elhinni egy versenyzőről, hogy azért nem képes feltenni egy rövid kérdést, mert éppen kétjegyű számokat suttognak a fülébe. Az eredeti indoklás - amely szerint túl korán emelték fel a nyalókát - egyébként is sántított. Időről időre látunk olyat, hogy ez megtörténik, de a nyalókát ilyenkor a hiba felismerése után azonnal visszateszik a versenyző elé, hiszen a felemelése egyben azt is mutatja, hogy a boxutcában nem közeledik senki - vagyis létfontosságú biztonsági szerepe van. Ráadásul a sportfelügyelők határozatának tanúsága szerint a McLaren a rádión már előre (pontosan 14:57.34-kor) közölte Alonsóval, hogy 20 másodpercig késleltetik majd az indulását, ő azonban csak 30 másodperc elteltével adott gázt.

Természetesen semmilyen szabály nem írja elő, hogy amikor a nyalókát felemelik, a versenyzőnek el kell indulnia; a csapatok olyan jelzést alkalmaznak, amilyet akarnak. Alonsót nem is ezért, hanem azért sorolták hátrébb öt hellyel, mert szükségtelenül akadályozta egy ellenfelét az időmérőn. Ehhez a büntetéshez nincs szükség szándékosságra; például Giancarlo Fisichellára is ugyanezt szabták ki, amiért a Q1-ben feltartotta Sakon Yamamotót.

Néhányan felvetették, hogy Hamilton akkor sem szerezte volna meg biztosan a pole-t, ha Alonso nem tartja fel. Ez természetesen igaz, de ne felejtsük el, hogy a Q1-ben és a Q2-ben simán Lewis volt a gyorsabb, és a mért körök első fordulója után a Q3-ban is tetemes, 0.352 másodperces előnnyel vezetett (az üzemanyagszintekről a speciális körülmények következtében nem kaptunk tiszta képet, mégis árulkodó, hogy Hamilton nyitó etapja a másnapi versenyen 2 körrel hosszabb volt csapattársáénál, vagyis az időmérőn is legalább egy körrel több benzin lehetett az autójában). Minden jel arra utalt, hogy Lewis az esélyesebb a pole-ra.

Ahhoz pedig semmi kétség nem férhet, hogy Fernando miatt nem tudta megkezdeni időben a második mért körét. Alonso 15:01.18-kor fejezte be a saját, 1:19.674-es körét, tehát nagyjából 2 másodperccel a kockás zászló megjelenése előtt kezdte meg azt. Ha a boxból időben (azaz 10 másodperccel korábban) elindul, 12 másodperccel a leintést megelőzően vághat neki a körének, s mivel Hamilton kerékcseréje az övéhez hasonlóan szintén 6 másodpercet vett igénybe, Lewis is 6 másodperccel időn belül szelte volna át a rajtvonalat. A boxból elindulva Hamiltonnak 1:32 alatt kellett volna teljesítenie a felvezető körét, ami lehetetlen feladat volt (Alonsónak is 1:38-ig tartott).

Végső soron az a véleményem, hogy Fernandót jogosan büntették meg, hiszen valóban akadályozta egy versenyzőtársát az időmérőn. Ahogy azonban Michael Schumacher és a Rascasse tavalyi eseténél, a szándékossággal kapcsolatban ezúttal is óvatosságra intenék mindenkit. Természetesen lehet, hogy Fernando direkt tartotta fel Hamiltont, de az sem teljesen kizárt, hogy csupán magát akarta minél kedvezőbb helyzetbe hozni - vagyis minél később akarta megkezdeni a mért körét (bár ehhez elég lett volna lassan megtennie a felvezetőt) -, és csapattársáról egyszerűen megfeledkezett. Persze az is elképzelhető, hogy amikor meglátta Hamilton autóját a tükörben, elragadták az indulatok, és a pillanat hevében rossz döntést hozott. Azt azonban semmiképpen sem gondolom, hogy előre kitervelte az egészet, mert a Q3 elején még fogalma sem lehetett, hogy kettejük kerékcseréje ilyen közel lesz egymáshoz. Mindenképpen impulzív elhatározásról volt szó.

Közvetlenül az eset után felmerült, hogy Alonso összejátszott fizioterapeutájával, Fabrizio Borrával (Dennis róla szedte le dühösen a fejhallgatót), aki mintha jeleket adott volna neki a boxkiállás alatt. Ez azonban abszurd ötlet - már csak azért is, mert Borra a boxutca falán, Alonsóhoz képest hátrébb állt, amerre egy F1-es autóból nem lehet kilátni, ráadásul a szerelők által is takarásban volt.

Mindenesetre amikor a délutáni sajtótájékoztatón egy újságíró kérdőre vonta Fernandót, hogy ha a Rascasse-ügy után kritizálta Schumachert, most miért vetemedett ő is hasonlóan piszkos trükkre, Martin Whitmarsh azonnal közbelépett, és berekesztette a beszélgetést. A paddock-ban egyértelműen az volt a konszenzus, hogy Fernando szándékosan, aljas indokból cselekedett.

Míg Alonsóra azért szabtak ki büntetést, mert a nyalóka felemelése után 10 másodpercig nem indult el, a McLaren azért került pácba, mert előtte 20 másodpercig várakoztatta a versenyzőjét a boxban. A csapat ezt azzal indokolta, hogy így tudta szabad pályára kiküldeni Alonsót, ezt azonban az összes autó pozícióját jelző GPS-adatok alapján a sportfelügyelők nem látták bizonyítottnak.

Számomra mégsem világos, hogy a McLaren pontosan milyen vétséget követett el. Elvégre a csapatok belügye, hogy miként taktikáznak a boxkiállások időzítésével, nem? És ha hibát követnek el, az a saját felelősségük. A sportfelügyelők határozata igen nagyvonalúan mellőzi a precíz magyarázatot, az utolsó bekezdése pedig a következőképpen kezdődik: "Az eljárás, amit a csapat alkalmazott az időmérő utolsó perceiben, sértette a küzdelem tisztaságát és általában az autósport érdekeit is."

Az eljárás? Milyen eljárás? Értsük ezt úgy, hogy a csapatok a jövőben nem nyújthatják el a boxkiállásaikat a forgalomhoz igazodva? Vagy egészen másról van szó? Jó lenne tudni, sajnos azonban a határozat ezen a téren homályos, és nem hivatkozik sem a Sportszabályzat, sem a Sportkódex egyetlen konkrét paragrafusára sem. Magának az ítéletnek csak akkor van értelme - a szövegezés is ezt sugallja -, ha a sportfelügyelők rosszhiszeműséget feltételeztek a McLaren részéről, vagyis úgy vélték, hogy az istálló szándékosan tartotta bent Alonsót a kelleténél hosszabb ideig. De vajon miért? Legfeljebb az lehetett volna a céljuk, hogy akadályozzák Hamiltont a mért körének teljesítésében. Ez kétségkívül a végeredményt érdemben befolyásoló csapatutasításnak, tehát vétségnek minősülne, de őszintén szólva nehéz elképzelni, hogy valóban erről volt szó. Egyrészt nem hiszem, hogy a McLaren szabotálná a saját versenyzője időmérőjét, másrészt ha azt akarták volna, hogy Hamiltonnak ne legyen ideje megkezdeni azt a kört, Alonsót eleve 30 másodpercig tartották volna a boxban, nem 20-ig. Ők jól számoltak; Fernando köpött bele a levesükbe. Nem hiszem, hogy a McLaren bármilyen szabálytalanságot elkövetett.

Persze ez megint tipikusan egy "az kérem úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött" típusú szituáció volt. Lewis a parancsnak ellenszegülve nem engedte el Fernandót a Q3 elején, Alonso tehát úgy érezhette, jogos a bosszúja. Csakhogy a csapatutasítás megtagadása az istálló belügye, a feltartás azonban (még a csapattársé is) szabálytalanság.

Vannak, akik már megint azon keseregnek, hogy nem a "versenyről" beszélünk, mert ez a botrány, két óvódás torzsalkodása, eltereli róla a figyelmet. Badarság! Az igazi küzdelem éppen az, ami nem csak a pályán zajlik; a valódi győzni akarást az ember nem tudja levetkőzni a sisakjával és az overalljával együtt. Ha a versenyzőket nem fűtené néhol nagyszerű, néhol kicsinyes, de mindenképpen hiteles szenvedély, a Forma-1 nem lenne több távirányítós autók lélektelen körözgetésénél. Pokolba az álszentséggel! Valljuk már be végre, hogy pontosan azt szeretjük, ha valódi, spontán emberi drámákat láthatunk, ha vibráló indulatok feszülnek egymásnak. Ezért voltak annyira izgalmasak az 1980-as évek; és ezért örülhetünk szívből, hogy most valami hasonló van kibontakozóban. Függöny le - lehet tapsolni...

* * *

Maga a "verseny" azért volt meglepő, mert frenetikus szombati formája ellenére Hamilton nem tudta lerázni magáról Kimi Räikkönent.

Sőt, Kimi a 6. körtől tulajdonképpen gyorsabb is volt nála, úgyhogy Lewis szerencsésnek mondhatja magát, amiért a célig előtte tudott maradni. Ezt leginkább egyetlen körülménynek köszönheti: annak, hogy az első kerékcseréjét Kimiével egyszerre, a 19. körre időzítették. Ez a vakvéletlenen múlt. Ha Räikkönen csak egyetlen körrel tovább húzza, a Ferrarinak van ideje kilesni, milyen hosszú második etapot tervez a McLaren, és Kimi kiállását Lewis-é utánra tudják időzíteni. Ez valószínűleg elég lett volna a győzelemhez, hiszen a 28. körtől Räikkönen végig durván 1 másodperces távolságból üldözte Hamiltont, aki közvetlenül az utolsó kerékcseréje után, a szuperlágy gumikon eleve körönként 2 másodperccel visszalassult saját korábbi tempójához képest. Amikor a verseny után megkérdeztem, hogy meglepte-e őt Räikkönen vasárnapi lendülete, Lewis így felelt: "Valójában azt hittük, a Ferrarik első etapja hosszabb lesz a miénknél, ezért nem igazán értem, hogy tegnap miért nem voltak elég gyorsak egyetlen mért körben." Már az idény elején is ez volt a Ferrari problémája.

Kimi azért mindenképpen akart valamilyen jelet hagyni arról, hogy a versenyen feltartotta őt a McLaren: bizonyára ezért lassult vissza az utolsó előtti körben (1:21.131), és ezért futotta meg a leggyorsabb kört az utolsóban (1:20.047). Az üzenet, azt hiszem, átjött.

Nyers versenytempó szempontjából már Indianapolis óta Räikkönen tűnik a legerősebbnek a mezőnyben, úgyhogy kétségtelen, hogy végre tényleg kezd összeérni az autójával, a Ferrari azonban idén nem engedhet meg magának egyetlen további bakit sem, ha azt akarja, hogy maradjon némi halvány esélye a vb-címre. Räikkönent Barcelonában és a Nürburgringen is műszaki hiba vonta ki a forgalomból.

Vajon miért tűnik úgy, hogy a súlyosabb problémák mind a McLarennél, mind a Ferrarinál inkább Kimit érintették, semmint a csapattársát? Egyes körökben ma is tartja magát a pókhálós mítosz, hogy Räikkönen széthajtja az autóját, és ennek tudható be a sok műszaki hiba. Soha nem voltam ennek az elméletnek a híve, mert nem hiszem, hogy egy modern F1-es autót tönkre lehet tenni ilyen módon, de ebben most a Toyota vezető verseny- és tesztmérnöke is megerősített. Dieter Gass, akivel pénteken beszélgettem, rámutatott, hogy műszaki téren a szerencse nem létezik, ezért minden meghibásodás visszavezethető valamilyen emberi mulasztásra. Szerinte az olyan helyzetekben, amikor a csapattársak autója eltérő megbízhatóságot produkál, egyszerűen az autókat üzemeltető személyzet közötti különbségekről van szó; ha például valamelyik gárdában akad egy figyelmetlenebb szerelő, ami időnként megesik, az ő oldalán máris több lesz a gond.

A csapaton belül sincs két egyforma csapat, úgyhogy könnyen lehet, hogy Kimi egyszerűen a véletlen áldozata: elvégre elég komoly, 25% esélye volt rá, hogy a McLarennél és a Ferrarinál is a gyengébb gárdához kerüljön. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy valójában kölcsönhatásról van szó versenyző és személyzete között: ha a szerelők nem érzik úgy, hogy érdemes tűzbe menniük az emberükért, óhatatlanul trehányabbak lesznek.

Végső soron tehát nem kizárt, hogy Kimire valóban a környezetét kevéssé inspiráló személyisége hozza a bajt. Ám hogy nem hajtja szét az autóját, az biztos.