Vajon sikeres lenne-e manapság Juan-Manual Fangio, s eljutott-e volna hét világbajnoki címig Michael Schumacher az 1950-es években? Talán igen, talán nem. A különböző korok versenyzőit - mert egymástól eltérő feltételrendszerben tették, amit tettek - nem lehet objektíven összehasonlítani. Azonban most ezt mégis megpróbáljuk.

1. Ayrton Senna : A tökéletes ragadozó - de a vadászat veszélyes. Abszolút elhivatottság és olyan megszállottság jellemezte, ami már-már nem volt normális. Az elszántságával senki sem kelhetett versenyre, csakhogy Senna nem ismert határokat, és másokat is habozás nélkül veszélybe sodort - mégis, ez sem elég hozzá, hogy letaszítsák rangsorunk tetejéről. Senna fantasztikus tehetség és karizmatikus egyéniség volt, akire azonban tragikus halála miatt máig nem tudunk elfogulatlanul tekinteni.

2. Juan-Manual Fangio: Egy olyan korban nyújtott hihetetlenül következetes teljesítményt, amikor ez ép ésszel nézve képtelenség volt. A többi nagyhoz hasonlóan tudta, hogyan kell helyezkedni, és minden lehetőséget kihasznált. Egyszer azt mondta: "Mindig törekedni kell rá, hogy te legyél a legjobb, de sohasem szabad azt hinned, hogy már te vagy az. " Ez a mentalitás, valamint pontos és kiszáímtott vezetési stílusa az, ami öt világbajnoki címet szerzett neki.

3. Michael Schumacher: Kifinomult vezetési technika, alkalmazkodókészség, mentalitás, összeszedettség, soha nem látott motiváció - és persze sennai jellemhibák. Schumacher végképp bebizonyította, hogy a Foma-1 nemcsak a vezetésről szól, és úttörő szerepet játszott abban, hogy a sport egy lépcsővel feljebb lépjen. A tragédiája éppoly teljes, mint Sennáé; ő nem halt meg, de kirívó sikereivel örökre a meg nem értés csapdájába esett, s kivívta, hogy divatos legyen alulértékelni a teljesítményét.

4. Jim Clark: Clark fantasztikus tehetség, s talán mindenki közül a leggyorsabb volt, ám sajnos túl korán ragadta el a halál ahhoz, hogy előlrébb kerüljön a rangsorban. Jóformán minden autóval eredményesnek bizonyult, amibe csak beleült, mégis végig szerény és visszahúzódó maradt, soha nem hagyta, hogy fantasztikus képességeinek tudata és a dicsőség a fejébe szálljon.

5.Alain Prost: Sennáénál szürkébb egyénisége és simulékonyabb stílusa miatt méltatlanul a háttérbe szorult, pedig a McLarennél mind a két közös évükben ő szerezte a több pontot, és előtte megverte Laudát, Piquet-t, Mansellt is. Igaz, nem azért, mert ő volt a leggyorsabb, hanem azért, mert mindenkinél jobban tudta, mi fán terem a győzelem. Prost zseniális taktikus lévén méltán vívta ki magának a "Professzor" becenevet.

6. Jackie Stewart: Stewart rendkívül intelligens versenyző volt, aki részben azzal hódította el háromszor a világbajnoki címet, hogy tökéletesen együtt lélegzett az autójával, s gyors, mégis biztonságos vezetési stílussal rendelkezett. Alapvetően mégsem ezért került ilyen előkelő helyre a rangsorban, hanem azért mert úttörő szerepet játszott a formula-1 történetében, s a pályán kívül is képes volt maradandót alkotni: mindenkinél többet tett a versenyzés biztonságáért.