Informális szerződést készülnek kötni a versenyzők, hogy valamiképp megakasszák a bajnoki címvédés felé haladó Sebastian Vettel menetelését. A német a hétvégén botladozott, de milyen esélyei vannak az ellene szövetkezőknek?

Érdekes kérdés, hogy mi köti össze legjobban az embereket: a közös szenvedély vagy a közös utálat (vagy egy telefonmárka, de ezt most hagyjuk figyelmen kívül). A közös hobbinak-munkának, az autóversenyzésnek elvileg össze kellett volna hoznia a pilótákat a Forma-1-ben, ám egy két kivételtől eltekintve valahogy mégsem látszik, hogy a mezőny tagjai nagy haverságban lennének. Tisztelik egymást, elvégzik a szükséges feladatokat, de igazi barátság ritkán szövődik közöttük. A versenyzőknek ugyanaz a célja, a világbajnoki cím, annak elérése érdekében mégsem dolgoznak össze tömegesen, legfeljebb párosával, csapaton belül.

Összességében mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, ezért hajlok arra, hogy itt a második számú opció érvényes arra vonatkozóan, hogy mi formálja egységbe a Forma-1 főszereplőit. Persze nem feltétlenül kell utálat ahhoz, hogy közös álláspontot alakítsanak ki a versenyzők, elég egy olyan tényező, ami sokaknak nem tetszik. Így hirdettek például sztrájkot 1982-ben, miután a sportágat irányító FISA azt szabta feltételül a szuperlicenszek kiadásához, hogy a pilóták lemondjanak a más csapathoz igazolás lehetőségéről a szerződésük lejártáig. A versenyzők nagy többsége tüntetőleg elvonult egy dél-afrikai hotelszobába (épp Kyalamiban rendezték az aktuális nagydíjat), és addig nem mozdultak ki onnan - leszámítva a fürdőszoba ablakán kisurranó Teo Fabit -, amíg egyezségre nem jutottak főnökeikkel. Aztán folytatódott a versenyhétvége, és mindenki járta tovább a saját útját.

A bajnoki címre pályázó népes élmezőny idén szinte tétlenül figyelhette, hogy terveiket Sebastian Vettel már a szezon elején rombolni kezdte. A német egyre másra aratta a diadalokat, és üldözőinek, illetve legyőzőinek folyamatos cserélődése révén szinte szigorúan monoton növekvő módon hízott az előnye a tabella élén: az sorrendben 7, 24, 21, 34, 41, 58, 60, 77, 80, 77 volt a versenyek után.

A Red Bull pilótája nagy szökést hajtott végre, az évad felénél a maximálisan megszerezhető pontmennyiség 86,4 százalékát gyűjtötte be. Ugyanakkor több pilóta is megpróbál utána iramodni, Mark Webber, Lewis Hamilton és Fernando Alonso szeme előtt még egyaránt ott lebeg a vb-cím. Úgy látszik, a játékból lassan kiszáll Jenson Button és Felipe Massa, előbbi a két nullázást követően temeti is reményeit, utóbbi viszont még bízik a mindig jól hangzó matematikai esélyekben.

Meglehetősen különleges a tabella állása, hiszen általában háromféle forgatókönyv alapján zajlik a bajnokság. 1: valaki jelentős előnnyel meglép, és egy-két riválisa megpróbálja utolérni őt, vagy 2: két versenyző vív párharcot az összetettbeli sikerért, vagy 3: szoros csata bontakozik ki az élen, és összetömörül a pontverseny élmezőnye. Például 2004-ben és 2005-ban az 1-es eset valósult meg, 2000-ben és 2006-ban a 2-es, míg tavaly és 2008-ban a 3-as.

Idén viszont az elszakadó Vettel mögött hárman is egy kupacban vannak, és nem tűnik egyértelműnek az erősorrend közöttük. Webber a bivalyerős RB7-et vezeti, de sokáig nem érzett rá a Pirelli gumijaira, és az élmezőnyből ő az egyetlen, akinek még nem sikerült nyernie idén. Lassan kezdi összeszedni magát, stabilan szállítja a dobogós helyeket, és az utóbbi két viadalon szerzett pole pozíciója azt mutatja, képes szembeszállni csapattársával. Ez mindenképp szükséges Vettel megállításához, akinek házon belül is éreznie kell a nyomást. Hamilton szokásos agresszivitásával vezet idén, ami eddig inkább kárára, semmint hasznára vált, ellenben aratott két ragyogó győzelmet ennek köszönhetően, a Nürburgringen ráadásul teljesen váratlanul remekelt. Rámenősségével félelmet kelthet vetélytársaiban, akiknek célszerűbb félrehúzódniuk a McLaren elől, minthogy megkockáztassák vele az ütközés. Hamiltonon érződik leginkább, hogy tényleg mindent belead a vb-küzdelembe, és "mindent vagy semmit" mottóval száll harcba. Silverstone-ban így mentette meg a 4. helyét Massa ellen, a hétvégén pedig oroszlánként védte a végre valahára megszerzett P1-et, nem törődve sem Webber, sem Alonso testi épségével. A Ferrari ásza következetességével tűnik ki, az esetek többségében kihozza az autóban rejlő potenciált, és alkalomadtán erőn felül is tud teljesíteni. Tavaly az ellenfelek botlásait kihasználva kis híján megkaparintotta a bajnoki címet.

Épp ő volt az, aki nyíltan szövetségre szólította fel közvetlen vetélytársait. "Úgy kell viselkednünk Vettel ellen, mint hat-hét csapattárs, amit nem lesz könnyű elérni" - mondta a Német Nagydíjon. Nem bizony, hiszen bár közös az ellenfél, végül minden pilóta maga akar lenni az, aki legyőzi őt. A felhívás egyébként a komplett mezőnynek szólhat, mivel elméletileg, a matematika alapján még bárki lehet világbajnok 2011-ben - akár Daniel Ricciardo is...

Nem emlékszem rá, hogy a Forma-1-ben előfordult volna ilyen kezdeményezés. A fentebb vázolt okokból kifolyólag nem is nagyon jöhetett létre, hiszen a tabellát vagy nem uralta senki, vagy ha valaki mégis kimagaslott, legfeljebb egy-ketten bíztak még benne, hogy elkaphatják a grabancát. Talán 2009-ben alakulhatott ki hasonló helyzet, amikor Button előnye az idény felénél meghaladta a két győzelemmel lefaragható távolságot a mögötte lévő Vettel-Webber- Rubens-Barrichello trió előtt. Ők nem hirdettek szövetséget, és az évad hátralévő részében az élboly állandó rotációja Button malmára hajtotta a vizet, így a Brawn GP pilótája nevethetett a végén.

A vb-címért még támadó Alonso azonban társakat akar, és ennek érdekében egészen szokatlan kijelentésre vetemedett. "A lehető legjobb teljesítményre van szükségünk a McLarentől, nagyon erősnek kell lenniük" - fogalmazott. Tessék, jól hallottuk? Ilyen szavak legutóbb valószínűleg 2007-ben hagyták el a spanyol száját, amikor még a wokingiaknál versenyzett. Az ellenség ellensége - F-1-es értelemben inkább az ellenfél ellenfele - viszont barátnak tekinthető, így a jelek szerint a Ferrari és a McLaren talán hajlandó lesz összefogni Vettel ellen.

Ez, Webberre kiegészítve egy ötfős alakulatot jelentene, ami még mindig elmarad az Alonso által emlegetett "hat-hét csapattárstól". Hogy kire számíthatnának még segédként? Papíron és a tabellán is a Mercedes a három elit istálló első számú üldözője, de a stuttgartiak idén alig tudnak beleköpni a "nagyok" levesébe. Nico Rosberg csak Kínában és Törökországban, Michael Schumacher pedig Kanadában tudott a dobogós helyek közelében ólálkodni. A Renault-t már mindkét pilótája képviselte a díjátadó ceremónián, de a csapat beleszürkült a középmezőnybe, ahonnét a jelek szerint nem lesz olyan, aki kiemelkedhetne a közeljövőben.

Emiatt roppant nehéznek ígérkezik, hogy Vetteltől mások is pontokat raboljanak. A némettől még akkor is csak öt nagydíj múlva lehet elvenni az 1. helyet, ha ő mindig hatodikként ér célba, és valaki sorra nyeri a futamokat. Alonso, Hamilton és Webber így jobb híján egymásra számíthat, valamint Buttonra és Massára, és úgy kell dolgozniuk, mint a riválisoknak a Tour de France-on, amikor közös erővel akarnak megakadályozni valakit a sikeres szökésben. De amint a közös cél közelébe kerülnek a pilóták, véget ér az összefogás - aligha elképzelhető, hogy valaki előreengedje majd a másikat, ha neki nagyobbak az esélyei a vb-címre. A Német Nagydíjon volt eredménye a virtuális szövetségnek, a vezető hármas tagjai odafigyeltek egymásra a kemény csatában, nem ütköztek.

Vettel akár értesült az ellene folyó hajtóvadászatról, akár nem, sokat csetlett-botlott a hétvégén. Messzire kell visszamenni az időben, hogy olyan nyilatkozatára bukkanjunk, amiben az edzéseket követően panaszkodott az autójára. Lehet, hogy leterhelte őt a hazai viadala előtti PR-rendezvények sorozata, vagy az ebből fakadó nyomás, az viszont tény, hogy nem találta a ritmust a Nürburgringen. Két éve sem ment neki itt, amikor először versenyzett ezen az aszfaltcsíkon Forma-1-ben, úgyhogy van még mit tanulnia a pályáról - talán a helyes kompromisszumot nem találja ezen a különleges sajátossággal nem rendelkező helyszínen? Ráadásul az is furcsa volt, hogy bár a német egyik legfőbb erőssége, hogy nagyon jól rá tud érezni a gumikra, a hűvös hétvégén mégsem tudott előnyt kovácsolni ebből.

Ellentétben Hamiltonnal, aki mesteri munkát végezve diadalmaskodott. Szombaton hatalmas meglepetésre mindössze 55 ezreddel maradt le a pole pozícióról, pedig az edzéseken fél másodperc fölötti volt a hátránya a legjobbakhoz képest, és még első Q3-as próbálkozásával is ennyire követte Webbert. Joggal érezhette úgy, hogy élete egyik legjobb körét dobta össze.

A McLaren versenyzője a jó mechanikai tapadást igénylő első és utolsó szektorban remekelt, amit a futamon szépen tudott kamatoztatni: Webber a középső szektorban teljesített erősebben, ahol nem igazán volt mód előzésre. A két legideálisabb pont erre az 1-es kanyarnál, illetve a sikánnál található, de a pálya ezen pontjain a brit autója volt gyorsabb. Egyszer ugyan néhány pillanatra az élre tört az ausztrál, de az inkább Hamilton megcsúszásának volt köszönhető.

Hamilton számára ezúttal pompásan kifizetődött agresszív stílusa. Egyrészt ezzel tartotta maga mögött Webbert a második boxkiállása után, és autózta körbe a depóból kibotorkáló Alonsót, másrészt így tudta gyorsan működésre fogni a gumikat a 20 Celsius fokra sem melegedő aszfalton. A hideg időjárás következtében borult az idei trend, és így végül az sem jelentett veszélyt Hamiltonra nézve, hogy az élmezőnyből ő kapta meg elsőként a kevésbé jól tapadó közepes keverékű Pirelliket.

A McLarennél mindazonáltal nem aggódtak túlságosan. "Versenyről versenyre előfordult, hogy amikor valaki korábban váltott friss gumikra, rögtön gyorsabb lett. Itt kevésbé koptak az abroncsok, ebből kifolyólag nem jelentett azonnali gyorsulást, ha valaki előbb cserélt kerekeket" - fejtette ki a csapat vezető versenymérnöke, Phil Prew az Autosportnak. - "A 2,5-3 másodperces előny birtokában belefért volna, ha Alonso előbb áll ki, és mi egy körrel később követjük a példáját. Végül mi raktuk fel először az elsődleges gumikat, és akkor sem lett volna nagy gond, ha nehezen melegednek fel, mert elegendő volt a különbség. Lewis kiválóan, megfontoltan vezetett. Sok információt közöltünk vele, mert 2,5-3 másodperces előnyt akartunk felépíteni, hogy rugalmasak lehessünk az utolsó boxkiállásnál."

Prew úgy vélte, a Ferrari akkor járt volna jól, ha Alonsót előbb kihívják a boxba, mint ők Hamiltont. Martin Whitmarsh hozzátette, a brit kerékcseréjére optimális időpontban került sor az 51. körben. "Kalkulációnk szerint az opciós gumik az etapok 20. körének tájékára 1,8 másodpercet lassultak. Az elsődleges keverék 1,5 másodperccel lassabb volt az opciósnál, ezért egy új elsődleges gumival némileg gyorsabban lehetett menni" - mondta a csapatfőnök. - "Figyelemmel követtük (Vitalij) Petrovot, aki közvetlenül előttünk állt ki a boxba, és önmagához képest jó köridőket futott, így megbizonyosodtunk róla, hogy eljött az idő a kerékcserére."

Jót tett a bajnokságnak a Ferrari és a McLaren feltámadása, a fejlesztéseik teljesítik az elvárásokat, és újabban stratégiai fronton is képesek felülkerekedni a Red Bullon. A Hungaroring elvileg még a címvédő istállónak fog kedvezni, a nyári szünet után azonban Spa Franchorchamps, Monza és Szingapúr következik a naptárban, ahol a maranellóiak és a wokingiak belehúzhatnak a felzárkózásba. Jöjjön hát a folytatás!