Button és Heidfeld babázik. Alonso és Massa cimborázik. De hol is van Kimi?

Minden nagydíj előtt az összes F1- es pilóta buszra száll, hogy menjen egy kört a pályán, és integessen a nézőknek. Mint Törökországban megtudtuk, egyáltalán nem úgy megy, ahogy az ember gondolná...

            Adrian Sutil ezt a versenyt mindig megnyeri. Csakhogy ezúttal senki nem vár rá kockás zászlóval, csak egy kötelességtudó biztonsági őr és egy biztonsági kordon. Sutil szabálytisztelően besorol a garázsok közötti kis alagútba, és egy pillanatra megborzong a beáramló hideg levegőtől. Giancarlo Fisichella egy lépéssel mögötte. Túlöltözött focistáknak tűnnek, akik arra várnak, hogy végre pályára léphessenek – mintha a folyosóról kilépve őrjöngő üdvrivalgás várna rájuk. De a többiek még nincsenek itt. Behúzzák a cipzárt a felsőn, és kezüket zsebre dugva türelmes csendben várakoznak.

            „Mindig mi érünk ide elsőnek“ – nevet a Force India csapat PR- osa, és közben órájára pillant.

            Nagyjából egy órával a nagydíjak kezdete előtt a pilóták megtesznek egy kört a pályán, egy csupán biztonsági korláttal ellátott nyitatott platós kamionon (vagy egy flottányi nyitott oldtimerben), miközben bemutatják őket a közönségnek. Lehet, hogy így első hallásra nem tűnik túl fontos eseménynek – mármint az álldogálás és az integetés -, de az FIA és Bernie Ecclestone is szigorúan veszik a parádét; érthető okokból. Ez jót tesz a shownak, a néző úgy érzi, kap valamit a pénzéért. Ráadásul benne foglaltatik a sportág szabálykönyvében.

            Ezért akárcsak Charlie Whiting versenyigazgató szombat délutáni pilótaeligazítási, ez az esemény is kötelező jellegű. A versenybírák bármelyik meg nem jelenő pilótát tetszőleges mértékű pénzbüntetéssel sújthatnak, fellebbezésnek helye nincs. Az F1- es hétvége összes többi történéséhez hasonlóan a parádé időbeosztása is percre pontosan előre meghatározott. Az idei Spanyol Nagydíjon David Coulthard már akkor futott be, mikor a kamion éppen elindult – ez 3200 angol fontjába került.

            „Eddig életemben mindössze egyetlen parádét hagytam ki, amikor beteg voltam“ – meséli Coulthard. „Kérdeztem a bírákat Spanyolországban, hogy kiegyezhetnénk- e 2000 euróban (1600 font), ha azonnal kifizetem kp- ban. Még csak nem is reagáltak – el se mosolyodtak, semmi.“

            A mai modern F1- ben igen kevés lehetőség adódik a pilóták számára, hogy együtt legyenek. Bezzeg a hőskorban, amikor egy- egy csapat kényelmesen elfért két autóban, mindenki ugyanabban a szállodában lakott. Manapság már mindenki külön utazik és száll meg.

            „A pilóták ezt egyfajta szocializációs időtöltésnek élik meg“ – meséli Bob Constanduros, aki gyakran interjúvolja a pilótákat a platón a versenypályák hangosbemondó rendszere számára. „Szinte ez az egyedüli alkalom, amikor ilyesmit tehetnek – folyamatosan dumálnak. Néhány éve rájuk is szóltak, hogy nem integetnek eleget...“

            Itt, Törökországban a pálya – a kiváló létesítményt a helyiek szinte teljes közönye övezi – a Boszporusz folyó ázsiai oldalán található. Ha az ember az európai oldalon száll meg, akkor keresztül kell verekednie magát az öldöklő forgalmon, át a két híd egyikén. Persze a pilóták rendőri kísérettel jutnak el a pályáig – kivéve Nick Heidfeldet, aki hatalmas BMW motoron váh neki Isztambul forgatagának és kátyútengerének.

            „Nem gond“ – mondja. „Mindenki látja, hogy jövök.“

            De miről is beszélgetnek a pilóták, amikor egyedül vannak? Hamarosan megtudjuk. Az indulás 13.30- ra van kiírva, 13.25- kor már mindenki itt van – kivéve Räikkönent.

            A Force India pilótái fapofával figyelik a gyülekezőt. Hamilton és Kovalainen nagy beszélgetésben van, amikor befutnak, és a hűvös tavaszi szellő ellen gyűrött szponzor szélkabáttal védekeznek, ami úgy fest, mintha már vagy hat hónapja el lenne csomagolva, és most hirtelen elő kellett venni. Mivel a futamot a tavalyi augusztusról előre hozták májusra, sokka hűvösebb van, mint amire számítani lehetett, különösen a pálya ezen, szeles részén. Egyenkabátjukban élénk kontrasztot képviselnek a többeik lazább szereplésével szemben, akik túlnyomó részt a csapatpóló- menő edzőcipő- dizájnfarmer összeállítást választották.

            Fernando Alonso szkafander méretű napszemüveggel a fején érkezik, és azonnal félrevonul egy napos helyre, a Toyota egyik kamionja mellé. Itt várakozik, üdvözölve elhaladó kollégáit, de inkább néhány, Paddock Club- belépőt villogtató vendéggel beszélget, amíg meghozzák a kabátját.

            Majd ő is csatlakozik a többiekhez, vállon veregeti csapattársát, és őszinte szívélyes üdvözlés keretében kezet ráz Felipe Massával. Meglepően meghitt pillanatnak lehetünk szemtanúi, hiszen ha a sajtón múlna, ezek ketten utálnák egymást, miután tavaly a Nürburgringen Alonso tolakodós kőkemény előzéssel kiénekelte Massa szájából a sajtot az utolsó körben.

            Sebastian Vettel a csapat társasági pillangója. Mint egy profi politikus, aki éppen megdolgozza a szobát: mindenkihez van egy jó szava, kézfogása, mosolya. A beszélgetések a felszínes csevegés kategóriájába tartoznak – üres fecsegések, nagyjából semmiről. Itt senki sem bezsél üzletről; testbeszédük alapján könnyű kiszúrin azokat a pilótákat, akik utálják a jópofizást (vagy az alapján, hogy ott sincsenek).

            Jarno Trulli egymagában sétálgat fel- alá, türelmetlenül csapkodva bokáját, miközben csapattársa, Timo Glock németül beszélget a BMW PR- osával. Felipe Massa és Nelson Piquet néhány szót vált portugálul, majd Piquet csatlakozik Nico Rosberg, Kazuki Nakajima és Sébastien Burdais társaságához. Eleinte Kaz szerényen háttérbe húzódott ilyenkor, de most már teljesen elemében van, élénken ecseteli, mi történt vele tegnap este, amikor elindult haza a pályáról: rendőri felvezető motorja elé hirtelen kivágódott egy autó, és a motor átbucskázott a kocsin.

            „Minden tele volt üvegszilánkokkal. Úgy tudom a srác nem sérült meg komolyan.“

            Kimi felől továbbra sincs hír. Coulthard odaköszön Buttonnak és Heidfeldnek.

            „Hello, haver“ – mondja Jenson, láthatóan őszinte örömmel. „Épp a babákról beszélgettünk!“

            D.C. erre nagyot néz, és kérdően felvonja szemoldökét. Heidfeld válaszként előkapja telefonját, és megmutat néhány képet kisfiáról, Yodáról, aki tavaly az Európa Nagydíj hétvégéjén született.

            „Aha“ – mondja D.C. a képeket tanulmányozva.

            Hajszálpontosan 13.30- kor a pilóták pislogva kilépnek a napsütésbe, kiballagnak a vörös szőnyegen, keresztül a boxutcán a célegyenest szegélyező betonkorlát kapujáig és felszállnak a kamionra. Hangos üdvrivalgás és dudaszó köszönti őket, főleg a külföldről érkező rajongók részéről. Tegnap este volt ugyanis a török futballbajnokság záró fordulója, és mindhátom isztambuli klub – Fenerbahce, galataseray és Besiktas – játszott, így végképp nem volt várható, hogy telt hát lesz. A rajtráccsal szemközti lelátó ugyan tele, de távolabb egyre foghíjasabb a nézősereg.

Webber Rubens Barichellohoz fordulva a félig üresen tátongó lelátóra mutat. „Ezt nézd meg apukám, mindenki eljött, hogy lássa a 257. versenyedet...“ Rubens hangosan hahotázik.

            A teherautó járó motorral várakozik. Lassan mindenki feljut a platóra. Ez jóval barátságosabb formája a körbeszállításnak, és jóval megbízhatóbb módja is, mint egy flottányi veterán autó; Bob Constanduros nevetve emlékszik vissza egy régi Belga Nagydíj Pilóta Parádéjára, amikor Damon Hill kénytelen volt feltolni járgányát az Eau Rouge- ban.

            Az alagút végénél végre megjelenik Kimi, jellegzetes tükrös pilóta- napszemüvegében, zsebre vágott kézzel. A biztonsági őrök már elmentek, de Kimi beengedi magát, és csak egy pillanatra áll meg, hogy visszaakassza a szalagot a helyére egy laza mozdulattal. Majd a világbajnok felvillant egy grimaszszerű mosolyt az F1 Racingnek, és kilép a fénybe – az üdvrivalgás ekkor lesz a legjonagosabb.