Lassi Nummi
2006.09.15. 10:20
Una pastoralle per il santissimo natale
Lassi Nummi: Una pastoralle, per il santissimo natale
Ó, éj, midőn semmivé ernyedünk és kisiklunk az űrbe
Túllebegve a dolgok határán
Egy ilyen éjszakán
Mikor senkinek sincs szüksége rám
Egy ilyen éjszakán
Mikor apám az esti tea, az esti beszélgetés, az esti imádság után
Nyugodni tér, hogy békén kivárja
Kilencvennegyedik születésnapjának reggelét
Mikor fiaim odakinn kószálnak a világ útjain
Mikor feleségem édesden alszik, s álmodik szőke álmot a borrongatóan hűvös lepedők ölelésébem
Mikor nyilvánvaló, hogy senkinek sincs szüksége arra a lélegző tárgyra,
kit úgy hívnak, hogy én,
s aki önsanyargatástól, magánytól, és vágytól remeg.
- egy ilyen éjszakán néha rettenve megriadok:
- hátha létezik valahol valaki, éppolyan, akárcsak én
- -hátha léteze? S nem álmomban csupán, hátha sóvárogsz te is?
- S tán legbelül te is épp ilyan egyedül vagy, mint én, s szabad?
Mi volna, ha elindulnék feléd? Találkozhatnánk valahol a világ sötét útjain
A szelíd hűvösben
Fényüket fényűtők közt csorgalnák át a csillagok.
Megkaphatnánk egymástól azt a kis melegséget,
Amire szükségünk van még.
Senki sem sóvárogna utánunk
Nem is hiányoznánk senkinek.
C´´im arcunk tükrébe, az éj nyugodt lenne, csillog!“
Széttörhet e még valaha
Hajnali hullámveréssé?
|